hirdetés

Rabok legyünk, ne Arabok!

“A Nagybetűs Arab képletesen értendő. Metafora. Persze, ragadjátok csak ki a szövegkörnyezetből, hisz’ ezért fizetnek titeket. Fröcsögő, frusztrált hazudozók vagytok, változatlanul brutális médiafölénnyel, ám annyira sem érdekeltek, mint egy csótány, ami Juncker végbeléből mászott elő.” B. Zsolt publicisztikája.

Szeptember végén történt. Még nyíltak a völgyben a kerti virágok. Lakossági fórumon vettem részt régi barátommal, Balog Zolival. Vidéken. A migránsügyet vitattuk meg, mi mást, hisz’ létkérdés volt ez akkor. A legégetőbb, a legjelentősebb, történelmileg a legfajsúlyosabb kérdés – s többé-kevésbé mindmáig az.

A baráti vita után maradtunk a templomtornyos kis faluban, maradtunk a lankás, ősi magyar tájból sarjadt egyszerű házak között. Oda még nem rágták be magukat a modernitás cuppogó galandférgei. Hosszan boroztunk vendéglátónk verandáján – Hamvas szerint végül ketten maradnak: Isten és a bor –, olykor a lemenő napba nézve. Sehol máshol e világon nincs olyan fénye a lemenő napnak, mint ott.

Boroztunk hát, komótosan ízlelgettük a fajnemes nedűt – helyi férfiak társaságában, egyszerű, de jó emberek között. Olyan emberek között, akikkel szívesen mennék háborúba, szívesen döglenék akár éhen is velük együtt egy fogolytábor latrinájában.

Boroztunk tehát. S félve, kételkedve, előre röstellve, érezvén, hogy helytelen dologra készül, Sanyi bátyám, a helyi hentes végül kérdéssel fordult hozzám. Érti ő: Brüsszel nekünk ne diktáljon, érti, hogy Budapest ne váljék Párizzsá, s hazánk se legyen Iszlám Állam. Érti, ám élete során ő a környéken nemhogy muszlim terrorista patkányokat, de még egy árva arabot sem látott. Mi végre akkor plakátkampány, tévéhirdetés, lakossági fórum? Mi végre hát?

S én elmondtam neki, hogy mi végre. Higgadtan, érthetően.

Elmondtam, ám belül végig fortyogott a düh. Már a nagy pannon szentséget őrző kis falvakat sem tisztelik? Már itt is fertőznek az Európa fekélyein kéjesen csámcsogó, egymás hegyén-hátán nyüzsgő paraziták? Ide is begyűrűztek a pállott alsógatyák és olcsó marihuána bűzét árasztó belterjes szerkesztőségek mélyéről véres taknyot felböfögő véglények nyáladzó csápjai?

Elmondtam tehát Sanyi bátyámnak, hogy mi végre minden. Elmondtam higgadtan, érthetően, szeretettel, hogy arabbal talán nem, de Nagybetűs Arabbal bizony gyakran találkozott.

Azóta eltelt pár hónap. Már nincs bennem düh. Ahogy a mondás tartja: a harag és Ron Werber rossz tanácsadók. Bontok egy palack bikavért, s most higgadtan, érthetően, szeretettel elmagyarázok Neked is mindent, Kedves Olvasóm. S elsősorban: elmagyarázok nektek is valamit, anyátokat s hazátokat egyetlen brüsszeli fejsimogatásért áruló libsibolsi „barátaim”. Persze tudom, hogy hiába.

Szóval: hallottatok már valaha a Nagybetűs Arabról? Nyilván nem. Akkor jól figyeljetek, mert most először és utoljára hallotok róla, komcsik.

A Nagybetűs Arabnak nincs köze az arabokhoz vagy az iszlámhoz. Nincs köze bőrszínhez vagy valláshoz. A Nagybetűs Arab képletesen értendő. Metafora.

Persze, ragadjátok csak ki a szövegkörnyezetből, hisz’ ezért fizetnek titeket. Fröcsögő, frusztrált hazudozók vagytok, változatlanul brutális médiafölénnyel, ám annyira sem érdekeltek, mint egy csótány, ami Juncker végbeléből mászott elő. Szarok rátok. Ezúttal nem kúrjátok fel az agyamat.

Nos, a Nagybetűs Arab, mint mondtam, nem rassz vagy vallás. Képletes.

A Nagybetűs Arab: egy gyökértelen, gátlástalan, menyétképű cigány. Vagy zsidó. (Ne hápogj, libsibolsi, pontosan tudod, hogy hogy értem.) A Nagybetűs Arab: nihilista. Nem tisztel semmit. A Nagybetűs Arab: tevékenyen rombolja porig Európát. Hagyja, hogy félállat homoki tevehajcsárok erőszakolják meg és fejezzék le gyermekünket, asszonyunkat vagy minket. A Nagybetűs Arab: látszólag beszél magyarul, ám valójában csak makogja a magyart. Vasárnaponként boltba jár. A Nagybetűs Arab: egy belpesti értelmiségi bőrébe bújt fingszagú, fikazabáló tahó. A Nagybetűs Arab: Soros-bérenc brüsszelita „civil” okádékhalom, norvégbuzi csúszó-mászó gennycsomolungma. A Nagybetűs Arab: politikus, tollforgató vagy úgynevezett jogvédő terrorista proliürülék. Huszonöt, de inkább hetven éve terrorizál minket, magyarokat a saját hazánkban. A Nagybetűs Arabnak már az apja is Nagybetűs Arab volt.

Van, amikor bizonyos dolgokat ki kell mondani.

gyurcsányfletó: Arab vagy! tamásgáspármiklós: Arab vagy! vonagabika, bizony, te is: Arab vagy! Arababb vagy az Arabnál! És tótavé, juhászpéter, szanyitibike, kétpöcsűkovács, puklipista, ujpetike: mindannyian Arabok vagytok!

Igen, az a bizonyos Nagybetűs Arab: ti vagytok magatok, komcsikáim, ti vagytok, ti gőzölgő, trágyának is selejtes fekáliamolekulák! S én bármit megteszek, hogy megvédjem magunkat a fajtátoktól. Kötelességem őrizni a lángot, ami már csak itt pislákol, a Kárpátok bércei között.

S ha valaki azt mondja: kerítsük el egész Európát, hogy ti végre kívül rekedjetek, akkor én azt mondom: legyen! Ha szögesdrótnak kell ölelnie Magyarországot ahhoz, hogy távol tarthassunk benneteket: legyen! Emeljünk falat minden település köré, hogy többé ne jussatok a közelünkbe? Nincs kifogásom! Ha egy napon arra ébredek, hogy áthatolhatatlanul magas kerítés övezi házamat, de ti sem tudtok áthatolni hozzám: megéri! S ha kell, igen, ha kell, akkor saját kezűleg falazom körbe magamat, aztán örömmel vezetek áramot a testemre aggatott szögesdrótba is! Akkor Brüsszelestől, migránsostól, ratyifelvonulásostól mind elmehettek végre Angela Merkel aranyértől duzzadó redvás picsájába!

Hát így. Hát ezt mondtam abban a templomtornyos kis faluban, ott a verandán. Ezt mondtam akkor Sanyi bátyámnak. S ő megértette. Mind megértették. Sőt egyet is értettek velem.

Bólogatva néztünk a lemenő napba, s néha koccintottunk. Nyugalomban. Szeretetben.

Mert ilyenek vagyunk. Ilyenek vagyunk mi, Nagybetűs Magyarok.

bayer zsolt foto: bb

Bencsik Zsolt

Rabok legyünk, ne Arabok! - hozzászólások
A komment hatalom!